Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A virtuális valóság metaforái Fehér Katalin, mediakutato.hu, 2006. nyár. Mit lehet mondani egy olyan fogalomról napjainkban, mint a virtuális valóság? A válasz attól függ, hogy a köznyelvi használat, a természettudományos megközelítés, a filozófiai aspektus, esetleg a tömegmédia közegében keressük-e. Ez utóbbi a legátfogóbb, hiszen nemcsak lehetséges hordozója minden más kontextusnak, de a nyilvánossági kritériumnál fogva alapvetõen hordozza is õket. A Mit lehet mondani ma a virtuális valóság fogalmáról? kérdésre tehát vélhetõleg a tömegmédia által bemutatott virtuális valóságképzet a válasz.1 Részlet a tanulmányból Kiindulópont Mai elterjedtségében a virtuális valóság fogalma egy szûkebb (technikai-digitális) és egy tágabb (szellemtörténeti-filozófiai) jelentéskörrel is társítható. Mindkét esetben feltételezhetõ, hogy széles körû megjelenésének oka metaforafunkciójában rejlik: olyan jelentésmezõt képez, amely egyszerre ellentmondás és szoros összefüggés, kölcsönviszony és kiegészítõ-értelmezõ szempontrendszer.2 Ennél az összetettségnél fogva az is feltételezhetõ, hogy (további) értelmezõ metaforák veszik körül, amelyek a valóság és nemvalóság közötti összevethetõségeket és különbségeket a megfelelõ részletességgel mutatják be. Mindez olyan globális tömegkommunikációban zajlik, mely a digitális virtuális valóságot kénytelen tapasztalatpótló metaforákkal közvetíteni, mivel a digitális virtuális valóság (a továbbiakban VR, virtual reality) hozzáférhetõsége még meglehetõsen korlátozott, tehát a VR-információkat más úton – a nyelven és/vagy képeken keresztül – kell pótolni. Mindezen feltételezések alapján elõször meghatároztam a VR fogalmi hátterét, majd empirikus vizsgálattal igyekeztem a metaforákkal történõ kommunikációt illetõ hipotéziseimet alátámasztani. A vizsgálatban elõször tartalomelemzést végeztem, majd erre kontrollként egy kérdõíves felmérés épült. A tartalomelemzés mintájaként a tömegmédia tartalmai szolgáltak, a kérdõíves felmérést pedig a tömegmédia befogadóival, illetve annak speciálisan meghatározott csoportjával végeztem el. A továbbiakban ezt az empirikus vizsgálatot mutatom be. A virtuális valóság fogalmi háttere A „virtuális” jelentésköre a nem valóságos, látszólagos, lehetséges, lehetõségként létezõ, lappangó, a valódival ellentétes; míg a „valóságé” a kézzel fogható, valódi, létezõ, tapasztalható, tény, ami valaki számára létezõ vagy mindenki számára ugyanaz. A virtuális valóság kifejezésben így két, egymásnak ellentmondó szó kerül egymás mellé, s mindkettõ kölcsönösen befolyásolja a másik jelentését. Jelentéskörét tekintve a legmegfoghatatlanabb zenétõl az internetig és a látványsisakokig terjed. Különbözõ formái számos mérföldkõvel párosulnak a filozófiai kérdésfeltevéstõl3 a mitikus gondolkodáson, a valláson, a mûvészeteken és a tudattágításon alapuló kultúrákon és szubkultúrákon4 keresztül a mindennapi gyakorlati eszközökig.5 Közös bennük az, ami a virtuális valóság jelzõjének jelentésében rejlik, azaz a virtuális lehetséges,nem reális, valóságosan nem létezõ, látszólagos, testetlen, mesterséges, képzeletbeli, benne rejlõ értelmezési körébõl fakad. Mindezen tágan értelmezett (lehetséges) virtuális valóságok keltették fel az igényt elõször az analóg technikai modellek és szimulációk létrehozására, majd a digitális technológia lehetõvé tette a multimediális6 tartalomszolgáltatást, azaz a korábban elszórtan létezõ virtualitások integrált hozzáférését és külsõ tárakban való elhelyezését.7 A virtuális valóság jelenleg még igazán csak egy mítosz: interaktivitása, felbontóképessége még nem éri el a teljes belemerüléshez (immersion) szükséges hatásfokot. Kérdés, hogy mi lesz a VR jövõje. A technikai fejlõdés elõrehaladtával elképzelhetõ, hogy egy, a korábbi médiumokat integráló interaktív hipermédia jön létre. John Suler (1999) szerint ezen belül két kimenet is várható: - TRUE TO LIFE VR: újra létrehozott, rekreált világok (például építészetben, terápiákban, társadalmi/közösségi kapcsolatok ápolásában használatos), - IMAGINARY VR: elképzelt környezetek konstruálása (például kipróbálható, hogy milyen lenne farkasnak lenni egy erdõben vagy utazni a Naprendszerben). Ezekhez két hardverlehetõség kapcsolódik: - A TELJES TEST BELEMERÜLÉSE A KÖRNYEZETBE (vö. Holodeck a Star Treck címû filmben), - AGYSTIMULÁLT KÖRNYEZET (vö. a Mátrix címû kultuszfilm). Jelenleg csak rövid távra lehet elõre jelezni a VR-technológiával kapcsolatban bármit is. Egy biztos csak: a virtuális valóság kifejezés két elemének jelentése hat egymásra – a digitális megvalósításokon keresztül. Sós Bálint gondolatával élve: „a »virtuális« szócska csak addig távolítja el tõlünk ezt az egész technikát, amíg ki nem próbáljuk. Így, tér- és idõbeli távlatokból egyelõre csak leveszi a vállunkról a második szó, a »valóság« nyomasztó terhét” (Sós, 2001). Feltételezésem szerint a virtuális valóság megismeréséhez a „virtuális valóság” kifejezés bemutatása és elemzése vihet közelebb. A különbözõ (filozófiai) értelmezések és a különbözõ technikai eszközök VR-címkével való ellátása ugyanis arról tanúskodik, hogy több párhuzamos jelentéssel is bír a vizsgált kifejezés. Ezeket a jelentéseket, illetve a hozzájuk tartozó értelmezési lehetõségeket érdemes tehát vizsgálni. A virtuális valóság a tömegkommunikációban A virtuális valóság témájával kapcsolatos kutatásaim révén rendelkezésemre áll egy olyan tömegkommunikációs forrásokon alapuló korpusz, amely áttekinthetõvé teszi a digitális VR-rõl kialakult eddigi képet. Ez a korpusz szöveges, audio és audiovizuális forrásokat is jelent (440 szöveg vagy tanulmány nyomtatott vagy elektronikus formában, valamint közel 100, televízióban és rádióban megjelent tartalom [általában több részbõl álló ismeretterjesztõ mûsorok, internetes magazinmûsorok], valamint néhány kapcsolódó [cyberpunk] regény és film). Már a gyûjtõmunka elején szembeszökõ volt, hogy számos, sokszor ismétlõdõ, illetve egymást magyarázó és kiegészítõ metafora közvetít a digitális virtuális valóságról – s ez a tapasztalatom a folyamatos nyomon követéssel csak erõsödött. Abból indultam ki, hogy a VR/virtuális valóság kifejezések által jelölt digitális média milyen problémákat vethet fel: (1) az eszköz technikai újdonság, (2) még nem terjedt el a hétköznapi gyakorlatban, (3) komoly költségekkel járó technológia. A problémák ellenére a VR a (tömeg)kommunikáció jellemzõ és elterjedt kifejezésévé vált. A rendelkezésre álló korpusz tanulságai szerint számos metafora jelenik meg a Virtual Reality kifejezés szövegkörnyezetében, kontextusaiban. Feltételezésem szerint a kifejezés ellentmondásosságát e metaforák sokasága oldja fel: a metaforák ugyanis közvetítenek, azaz megjelenítenek, bemutatnak, s rámutatnak a bemutatás hogyanjára is (víziókkal, jelzõkkel és kérdésfelvetéssel is) A tanulmány teljes szövege itt olvasható Fehér Katalin A virtuális valóság metaforái,mediakutato.hu, 2006. nyár.